A kanyargó Tisza mentén
Dóczy József
A kanyargó Tisza mentén, ott születtem,
Oda vágyik egyre vissza az én lelkem.
Pásztorsíptól hangos ott az árvalányhaj, termő róna,
Édesebb ott a madárdal, kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a rózsa.
Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még csendes falum kis harangja?
Vár-e még rám az a kislány, fájó szívvel, ahogy írja?
Térdelek-e még előtted, édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?
Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem, nem látlak már soha többé!
Ha itt ér el a halálom, ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza mentén temessetek akáclombos temetőbe!